Letört boltozat, meghasadt tömbök,

tovalépő vonalak és kerek élek.

Márványköves lépcső,

ami a kárhozatba vezet.

...

kancsóformát ölt a testes gondolat,

de figyelj mert ide-oda bólogat

...

Színes falak mutatják, jó úton jársz,

de vigyázz, mert a sötét feni már a fogát.

Felhők közt a boldogság örökké tartó álom,

gyerekek szaladnak önfeledten, kacagva,

sétáltatják a madzagba tekert ősi tűzokádót.

Föl-föl a magasba,

rángatjuk álémaink a szeszélyes illúziók keblén.

...

Köves lábnyom egy eldugott sarokban,

itt járt már egy elmés gondolat,.

...

Egy epés szólam, egy lágy pillantás,

egy megrázó felismerés,

Mind oda tartunk, ahol

a tett és a gondolat mérlegre kerül.

.

.

/ Davd Beeri - A váza /

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.