Kietlen betonrengeteg szögletes ívben rajzolt életek imitt egy tömött kuka, egy derék lágy vonala rajzol neki fedőt amott egy betört ablak, még a szél se rángatja a leszakadt függönyt a dermesztő hidegben hegyesre fagytak a lágy szirmok az élet lassú folyásába karcolnak mély…

A reménytelenség első foka, az üres tudat, szívtelen robotként végzett munka, semmi érzelem, semmi értelem, dolgát végzett büszke árnyék, bezsebeli a hasznot, gyarapítja a bankot, és örömmel nyugtázza a napot.   Szaladva a siker…